Jasper Kent: Twelve

A sokszor és sokat említett nyeremény része ez a könyv is, de ennek felemlegetését már bizonyára unjátok, ezért linket sem teszek rá.

Nos, ez egy újabb vámpíros könyv. A hátoldali ismertetőből nagyjából kiderült, de szerencsére az is, hogy ez nem a szerelmes-romantikus vonalt fogja követni. Ráadásul a történet a 1812-es évben, Oroszországban játszódik, amikor is Napóleon nagy serege éppen a világ meghódításán volt. Ebben a történelmi környezetben, a nagy és véres harcok közepette ugye fel sem tűnik néhány vámpír?

Az oroszok elég gyengén állnak védekezés terén, a franciák pedig egyre nagyobb területeket hódítanak meg Oroszország területéből. A könyv hőse (akinek szemszögéből van írva az egész történet) három kémtársával azon van, hogy minél jobban keserítse a megszállók tevékenységét. Ennek következtében egyik társuk tizenkét, rejtélyes múltú és képességű elitkatonát hoz az országba. Gondolom, azzal nem sok mindent árulok el, hogy majd ők lesznek a vámpírok. Mikor Alekszej Ivanovics Danilov nevű hősünk erre rájön, akkor rögtön más szemmel nézi őket...

A könyv elég jól sikerült, olvastatja magát. Bár van benne szerelmi vívódás, de szerencsére nem ember-vámpír kapcsolat. Ennek ellenére néha bizony ez is elég bosszantó tud lenni, ahogy a sok - számomra - feleslegesnek tűnő utazás is. A könyv végével sem vagyok teljesen megelégedve, bár tény, hogy tartalmaz nagy meglepetéseket.

Az író elmondása szerint ez egy kvintet első darabja csupán. Ennek ellenére az első könyv önmagában is ajánlható, a végén nincsen olyan hiányérzetünk, hogy már alig várom a folytatást. Persze ez nem azt jelenti, hogyha a kezembe kerülne a következő kötete, akkor azt is ne olvasnám el.

Eredet (Inception)

Tegnap este sikerült újra eljutnom moziba. Nem csak azért csak most, mert nem nagyon volt rá lehetőségem, hanem azért is, mert hosszú idő óta nem volt olyan film, ami igazán érdekelt volna annyira, hogy nagy vásznon nézzem meg.

Sajnos, elég nagy várakozás volt részemről az Eredettel kapcsolatban. Azért írom, hogy sajnos, mert ez azt is jelenti, hogy nagyok voltak az elvárásaim. A pozitív kritikák csak úgy röpködtek a világhálón, és több helyen a Mátrix (szigorúan az első rész) egyediségéhéz hasonlították. Ráadásul a kritikák nagy része szinte semmit sem árult el a filmről, mert szerintük bármilyen említés rontotta volna az összhatást és rombolta volna az élményt. Ezt annyiból tartom hülyeségnek, hogy úgyis az fog elmenni a filmre, aki már látta az előzetest vagy hallott róla. Ma már főleg nem DiCaprio két szép szeme vonza a látogatókat. (Ha már egy színészt megemlítettem, akkor az alant lévő képből látható, hogy milyen jó kis szereplőgárda jött össze.)

A történet arról szól, hogy van egy csapat, akik mások álmaiba kapcsolódnak be, és ezen belül a fő tevékenységük, hogy a tudatalatti gyenge védelmi mechanizmusát kihasználva, olyan információkat szerezzenek az alanytól, amit éber állapotban nem tudnának.

Az előzetes alapján - szerintem - joggal várhattam, hogy a mások álmára tudatosan kapcsolódók az álomvilágban igazi szuperhősök legyenek. Hogy hihetetlen mozdulatsorokat vigyenek végbe, hogy maguk kedvére "hajlítsák" a városokat, hogy tetszőleges fegyvereket álmodjanak, és hogy elkapják a golyókat. Nos, ilyen nem nagyon van. Vannak úgynevezett mátrixos mozdulatok, vagy elemek, de semmi több. Az akció mellett a néző agya is megtornásztatásra kerül. Elgondolkodtató, hogy akkor most kinek az álmában vannak, és mi is történik igazán, meg most akkor ez hogy van?

Az is lehet, hogy csak fáradt voltam, valamint túl nagyon voltak az előzetes elvárásaim, de amikor néztem a filmet, párszor bizony feszengtem és rá akartam tekinteni az órámra. Az is lehet, hogy csak a túl gyors vágások zavartak. Mindenesetre azt elmondhatom a filmről, hogy megérte moziban megnézni és igenis egy jó filmről van szó. Még akkor is, ha szerintem tízes skálán közel sincsen a legnagyobb osztályzathoz.

Ui: Az egyik legviccesebb az egészben az volt, hogy az ázsiai fickót Saito-nak (ejtsd: Szajító) hívták. Ebben az a mókás, hogy Annamária a számítógépet nevezi így. "Apa szajítózik", stb.

Gyerekduma 2010.07.18

Most nagy hirtelen 2 új történet jut az eszembe, az egyik éppen 2 perce történt.

1.

Annamária: Ott van Hold!

Anya: Tényleg ott van!

Annamária: Aludni kell!

Anya: Neked is aludni kell?

Annamária: Mártonnak kell csak.

2.

Annamária egy kicsit szétszórta az amúgy is darabokban lévő autóstérképet. Anya hátrafordult hozzá, és mondta neki:

- Ez nem volt szép, drágám, ha nem haragszol...

Annamária erre egyszerűen csak annyit mondott:

- Nem haragszom.

ELMŰ-s nyereményjáték

Talán már korábbról tudjátok, hogy milyen szeretteljes viszonyt ápolunk ezzel a "drága" áramszolgáltatóval (vagy, ha nem, akkor kattintsatok alul az ELMŰ cimkére), ezért most kitaláltam valamit hirtelen felindulásból.

Nyereményjátékot hirdetek, hogy ki tud ügyesebb megoldást találni az ELMŰ betűszóra. Én rögtön az Egyszerűen Lopjuk Meg Ügyfelünket cégnévmegoldással indítanék. Talán az ű betűre nem a legtökéletesebb megoldást hoztam, de szerintem bőven belefér a szabályokba, ha a magánhangóknak a rövid és hosszú változatát használjuk. A lényeg, hogy legyen ügyes, frappáns és lehetőleg jó negatív megoldás. ;) Határidőt egyelőre nem adnék, tehát hajrá!

És hogy mit kap a győztes? Természetesen a leszerelt, hibás villanyóránk sértetlen(!) burkát, ami szintén bizonyíték, hogy a szerkezet soha nem látott semmilyen mágnest sem.

A végét egy közismert dakota közmondással zárnám: "Az a férfi, akinek fodrozódik a szoknyája, az bizonyára skót vagy meleg."

Ui: Eszembe jutott, hogy egymás után még beírnám a villanyóra mágnes és mágnesezés szavakat, hogy a Google-val ezt a begyjezést is meg lehessen találni.

Áram, de most EON

Ma volt egy riport az RTL Klubon, ahol most nem az ELMŰ volt megemlítve, hanem az EON. A történet nagyjából ugyanaz. Tönkrement a villanyóra, a szolgáltató szerint a fogyasztó a bűnös, és fizessen.

A riport annyiból érdekes, hogy Balogh Dezső a nyilvánosság előtt elmondja, amit már páran egy ideje tudtunk. A villanyóra nem csak az úgynevezett mágnesezéstől mehet tönkre, hanem akár hibás szállítástól, hibás, rossz minőségű fékmágnes használattól, közvetett villámcsapástól és zárlattól. Ez utóbbit bármi olyan eszköz okozhatja, ami "le tudja csapni" a villanyórát. Mostanában pedig egyre több az ilyen nagyteljesítményű háztartási eszköz.

Ennek alapján bátran ki lehet jelenteni, hogy mindenki veszélyben. BÁRMIKOR, BÁRKIVEL előfordulhat hasonló eset, tehát mindenki igyekezzen sűrűn ellenőrizni a villanyórát.

A cikket az RTL Klub oldalán el lehet olvasni, valamint van egy videó is, amit megpróbálok beilleszteni. (Ha nem menne.)

Gyerekduma

Mondanom sem kell, hogy Annamária szókincse egyre bővül, és egyre újabb kifejezésekkel tud minket meglepni. Ezen felül már nagyon jól tud alkudozni, aminek talán a jövőben hasznát is veszi.

Eset 1:

Szereltem a diavetítőt, amikor észrevettem, hogy tesztelés céljából nincsen a közelben diafilm. Ezért Annamáriát visszaküldtem a szobájukba, hogy hozzon be nekem egy szatyorral. Részletesen elmagyaráztam, hogy hol találja, a magnó és a mérleg mellett, ahonnan kivettem a vetítőt. Sikerült is megtalálnia, erre hozza felém a szatyrot, majd megkérdezi:

- Erre gondoltál? (Ez talán nem annyira megmosolyogtató, de azt tudni kell, hogy korábban mindig azt kérdezte, hogy "Ezt?")

Eset 2:

Elalvás előtt szokás, hogy mindig olvasunk valamit. Vagy ő mutogat végig valami könyvet, ahol én megmondom, hogy mi van odaírva, vagy mesét olvasok fel neki. Persze csak olyan mesét hajlandó, ahol a szöveg mellett minimum mindig van egy oldal kép. Ezért mindig mondja este, hogy "Olvassunk. Olvasok neked egyet, csak egyet." Erre mindig választ valami könyvet, és ha szerencsém van, akkor valami rövidet. A Cini-cini muzsika című mondókáskönyv például elég hosszú, de ott már majdnem tudja fejből az összes mondókat! Persze ezt nem könnyű minden esetben megérteni, de lehet rajta látni, hogy igyekszik.

Eset 3:

Vitatkozni azt nagyon tud. Szinte mindenre tudja azt mondani, hogy nem, és közben teli szájjal vigyorog.

Eset 4:

Bár már magára szedett egy kis káromkodást, és ismeri a "basszuskulcs" kifejezést, mégsem használja. Olyan viszont már volt, hogy Évi vezetés közben morgolódott az egyik autósra, hogy "engedj már be", amire Annamária hozzátette, hogy "köcsög". Jahh... és ezt bármikor tudja mondani, ha Évi éppen megemlíti az ELMŰ-t.

Azonban a legviccesebb mégis az, amikor Mártonra szól rá. "Má'ton, Má'ton, nem szabad. Kutyafáját, Má'ton!".

Eset 5:

Évinek van egy olyan erős gyanúja, hogy Annamária érti, amit Márton mond. Ezt arra alapozza, hogy elég sokszor megmondja, ha Márton bekakál a pelusba. Volt, hogy Annamária erősködött igaza van, mi meg nem hittük el, mert aznap már a kicsi fiunk kétszer is elvégezte nagy dolgát. Mondanom sem kell, hogy a lányunknak volt igaza.

Ma este fordult elő az, hogy a lefektetést követően Márton felsírt. Évi bement hozzá és Annamária következőket mondta neki: "Má'ton éhes. Cici kell neki."

Eset 6:

Érdekes dolog, amikor Annamária ragozni próbál. Elég jól használja, azonban az "enyém" szó helyett, még mindig következesen "tiem"-et mond.

Eset 7:

Lefekvés környékén mindig érdekes ügyleteket köt Annamária, a már alvó vagy ébren lévő Mártonnal. Ma például Barney plüssbarátját bedobta fiunk rácsos ágyába, és azt mondta: "Odaadom neked Bá'it. Elveszem tőled, ezt." Majd kivette Márton ágyából a plüssteknőst.

Nagyjából ennyi jutott nagy hirtelen eszembe, de majdnem minden nap van valami megmosolyogtató, amit lehetetlen lejegyzetelni.

Egy telefonhívás

Ma este is történt valami, amivel sikerült felzaklatni a hétvégénket... Ma, azaz 2010. július 3-án, szombaton(!) este, 8 óra után (valamikor 8 és fél9 között) felhívta feleségemet egy igazságügyi szakértő, névszerint Bihary Zoltán, és a "mágnesezési ügyünkről" akart beszélni.

Kérdezem én, hogy hol normális az, hogy este 20:30 tájékán egy hivatalos ügyben eljáró személy telefonhívást intézzen? Biztos nincs jobb dolga, minthogy családokat zaklasson. Vagy akár még az is lehet, hogy éppen borozgatott vagy iszogatott ELMŰ-s cimboráival, és szórakozásképpen telefonálgatott. Persze az is lehet, hogy ma éppen ezidőtájt volt beosztva dolgozni, vagy úgy gondolta, hogy pszichológiailag ez egy optimális időpont a telefonhívásra.

Érdemit nem tudott mondani, csak megpróbált elkeseríteni minket. A feleségemet közvetve, engem pedig közvetlenül. Miután Évi könnyeit - telefonon keresztül is érezhetően -, nem tudta visszafogni elnézést kért, hogy felzaklatta. Igazából nem ő zaklatta fel és nem ő a felelős a témában, hanem maga a téma. Nem az igazságügyi szakértő okozta azt, hogy Évinek elapadt a teje és nem tudta vele normálisan szoptatni kisebb gyermekünket, és még csak nem is ő tehet arról, hogy a kialakult feszültség miatt nagyobb gyermekünk dadogni kezdett. Ezeknek is megvan a felelőse, és azt mondanám neki, hogy szarjon sünt... tarajost.

A telefonbeszélgetés vége felé megjegyezte, hogy hallott már olyan esetet, amikor sikerült az úgynevezet "csalóknak" megegyezni az ELMŰ-vel 50eFt-ban. De most mire fizessünk ki ennyi pénzt, amikor nem követtünk el semmit?

Menet közben arról is beszélt, hogy újabb vizsgálatra lenne szükség, ahová szintén elmehetnénk. Szerintem sok értelme ennek nincsen, mivel az Elster Kft. munkatársai azóta (ahogy előtte is) bármit csinálhattak a villanyórával. Nincsen felettünk kontrol és így igazából azt csinálnak, amit akarnak. Tehát még az is feltételezhető lenne, hogy akár ők szándékosan buherálnak meg eleve hibás villanyórákat, mintha azokat a fogyasztó manipulálta volna. Mindegy, ezen kár is rágódni.

Azt viszont nem értem, hogy az ELMŰ feljelentése alapján a rendőrség vizsgálódik, egy magán feljelentés alapján viszont nem. Nem az igazi károsultat igyekeznek a rend felügyelői és vizsgálói védeni, hanem azt, akinek eleve nem célja, hogy kiderüljön nagyban történik itt valami manipuláció...

Utólagos kiegészítés: Miután Évi olvasta a bejegyzést még annyit tett hozzá, hogy amiután ismertette a problémánkat és érezhető volt, hogy mennyire zaklatott az igazságügyi szakértő úr annyit mondott, hogy "jó, akkor ha ez Önt annyira felzaklatta, akkor mégsem beszéljünk", majd elnézést kért, és letette a telefont.

Egy keresztelő, egy temetés

Múlt hét pénteken meghalt nagymamám. Ő volt az egyetlen olyan nagymamám, akit ismertem, ugyanis a másikkal már nem találkozhattam. Rengeteg dolog kavarog bennem, amiket most le sem tudnék írni, és ezért nem is fogok. Nagyon hiányozni fog.

Múlt hét vasárnapra terveztük a keresztelőt is, amit végül megtartottunk. Szerintünk nagymamám is így akarta volna. Mondta Annamária esetében is a keresztelője után, hogy most már megnyugodott, most már bármi történhet. Márton keresztanyja Katalinka lett, míg a tiszteletbeli keresztanyja Adri.

Az előzetes terveink szerint vasárnap jöttünk volna haza, de így keddig, a temetésig maradtunk. Ez nagyjából rendesen lezajlott.